Ez a rezonátor. Itt alítja elő a gép a lézerfényt. Ezt úgy kell elképzelni,
hogy egy több méter hosszú üvegcső egyik végét egy közel 100%-os tükörrel
(zárótükör), másik végét egy féligáteresztő tükörrel (nyitótükör) zárják le.
Az üvegcső egy speciális, főleg CO2-t tartalmazó gázkeverékkel van
feltöltve, melyet nagyfrekvenciával gerjesztett állapotba hoznak. A nyitó-
és zárótükör között "pattogó" fényt ez a gerjesztett gázkeverék felerősíti,
és bizonyos része a nyitótükrön keresztül - már lézerfény formájában -
távozik a rezonátorból. Helytakarékossági okokból ezt a több méteres csövet
további tükrök segítségével összehajtogatják. A keletkező lézerfény
hullámhossza a távoli infravörös tartományba esik (10.6um), ez messze kívül
esik az emberi szem által látható (0.4-0.7um) tartományon, de még az
egyszerű kamerák által láthatón is.A rezonátorban keletkező kb. 3 cm átmérőjű lézernyalábot egy nyalábtágítóoptika kb 15 cm átmérőjűre tágítja, mivel a lézernyaláb alapvetőtulajdonsága, hogy minél nagyobb átmérőre tágítjuk, annál kisebb lesz a széttartása (divergenciája). A megnövelt átmérőjű nyaláb álló és mozgótükrök segítségével jut el a vágandó lemez felett mozgó vágófejhez. A rezonátort elhagyó lézerfény lineárisan polarizált, azonban ezt még a vágófejbe érkezés előtt cirkulárisan polarizálttá alakítják, így biztosítva azt, hogy a vágás minősége azonos legyen minden vágási irányban.
Ezután szintén tükrök segítségével a vágófejbe kerül a még mindig vastag lézernyaláb. Itt aztán körülbelül 0,2mm-esre fókuszálják és a vágandó felületre irányítják. A fej automatikusan pár tized milliméterre követi a lemezt. A fókuszált sugárnak már akkora az energiája, hogy megolvasztja a fémet. Az olvadékot a vágógáz, ami lehet oxigén, vagy nitrogén fújja ki. A keletkezett vágási rés szintén kb. 0,2mm vastag lesz, de ez erősen függ a vágott anyag minőségétől és vastagságától. |
 |
